Kezdőlap Nyaralás Olaszország A Velencei-lagúna

A Velencei-lagúna

Velencei lagúna

A velencei-lagúna az Észak-olaszországi Veneto tartomány része, melynek székhelye maga Velence. A lagúna Olaszország két jelentős folyója a Pó és Piave torkolata között terül el, és 1987 óta a az UNESCO Világörökséghez tartozik. Létrejöttét a jégkorszak idején az Apokból lezúduló gleccserek hordalékának és a tenger munkájának köszönheti. A part felé egyre inkább elmocsarasodó részt holt lagúnának nevezik, ugyanis ez a területet csak a tavaszi áradások idején van víz alatt. A nyílt tenger felé eső rész, az úgynevezett élő lagúna ugyan úgy működik, mint az Adriai tenger (ár-apály jelenség stb), így nem tud elmocsarasodni. A lagúna 50 négyzetkilométeren elterülő szigetvilága rengeteg változáson ment keresztül az elmúlt évszázadok sőt ezredek során, települések, apró szigetek tűntek el, és jöttek létre. Ezekről az ember hajlamos megfeledkezni, hiszen ha már ott jár első sorban az Adria királynőjeként emlegetett vizivárost, Velencét keresi fel. A lagúna apró szigetei azonban mind egy-egy különös világot rejtenek magukban, ahol szinte megállt az idő. A lagúnába menetrendszerinti hajó járatokkal lehet eljutni a környék ismert üdülővárosaiból is (Grado, Lignano, Bibione, Caorle, Jesolo,Rosolina Mare), a lagúnán belül pedig úgynevezett vaporettók (vizibusz) közlekednek egyik szigettől a másikig.

Murano:
Ha másról nem, az üvegiparáról lehet ismerni a szigetet, mely közvetlenül a Velence mellett kb. 1 km-re fekszik, és 1924-óta közigazgatásilag is a városhoz tartozik. Muranot 1 fő csatorna (Canal Grande) és 3 kisebb, 5 kis szigetre tagolta. Első lakói a népvándorlások elől menekültek ide Padovaból, és többnyire halászatból éltek. A 13. század környékén telepítették ide az üvegipart Velencéből, ennek köszönhetően a sziget jelentős lagúna-várossá fejlődött, és olyan kiváltságokkal rendelkezett amikkel a lagúna más (esetleg nagyobb) települései, szigetei nem. A velencei patríciusok előszeretettel építettek ide elegáns villákat és palotákat, a sziget gyorsan nemesség közkedvelt nyaralóhelyévé vált. Számos kolostor és templomo épült szintén az ő finanszírozásukkal, sőt még kaszinó is volt a városban. A leghíresebb templom Santa Maria e Donato, mely Murano legrégebbi főtemploma. 1140-ben épült, és eredeti görög márványoszlopok tagolják 3 hajóra, mozaik padlóját pedig különböző geometriai formák és állat motívumok díszítik. A legnagyobb élményt azonban az a néhány még működő üvegfúvó műhely jelenti Muranoban, ahol meg lehet nézni a mesterembereket munka közben. A városházában pedig egy múzeum található, a földszinten egy sírvárosban talált régészeti üvegemlékeket(i.e.II. századtól - i.sz. II. századig), a többi szinten pedig időrendben a muranoi üvegipar felbecsülhetetlen értékű művészeti emlékeit lehet megtekinteni.

Burano:
Burano szigete Velencétől 7 km-re fekszik a lagúna északkeleti részén. Két dolog miatt is érdemes ellátogatni Buranora, az egyik, a világhírű kézzel készített csipkéje, a másik pedig a környéken egyedül álló színes házai.
Burano az egyik legrégebb óta fennálló település a lagúnában. Valószínűleg már a római korban is lakott volt, majd a 6. században a hunok fosztogatásai elől menekültek ide Altinum város lakói. A helyiek halászatból és hajóépítésből éltek. A 16. században terjedt el a csipkeverés művészete az asszonyok között, különleges kézzel készített munkáik luxuscikknek számítottak Európában (és számítanak még ma is). A 18. század végétől indult hanyatlásnak ez a rendkívül drága és időigényes kézimunkaipar, mígnem csak egy asszony maradt aki még ismerte a technikát. Ezért nyitotta meg a kapuit 1872-ben az első csipkekészítő iskola a szigeten, és a 60-as évekig folyamatosan üzemelt. Ennek köszönhetően maradt fent a buranoi csipkekészítés művészete, habár manapság már nagyon kevesen készítenek művelik. Az iskola épülete a település főterén áll és múzeumként üzemel, de időnként még tartanak ott csipkekészítő tanfolyamokat. Az iskolával szemben található a Szent Márton templom, mely valószínűtlenül ferde harangtornyával szintén érdekes látványosságnak számít.
Burano másik különlegessége, élénk pasztellszínűre festett lakóházai. A monda szerint azért kezdték színesre festeni a házakat, mert így a halászok ködben is könnyen haza találtak. A mai napig az önkormányzat adja ki az engedélyt bizonyos városrészeken a házak színére.