Bloggerek Balatonföldváron: alie

Ami elsőre megfogott és ami miatt ajánlanám a Villát, az a látvány. Az ebédlőből napernyővel fedett terasz nyílik, ahonnan szinte karnyújtásnyira (na jó, elismerem, ez költői túlzás, hiszen van az tíz méter is) ott a Balaton, hattyúkkal és vitorlásokkal. A Villa kialakítása a békebeli fürdőhelyek nosztalgikus hangulatát idézi, a falakon régi fényképek, a szobák számozás helyett réztáblára vésett női nevekkel vannak ellátva, ez kiapadhatatlan humorforrásnak bizonyult a hosszúhétvége alatt. („Na, visszamászom az Editbe", ésatöbbi.)

 A szobák berendezése is klasszikus stílusú (bevallom, az én puritán, svéd bútoráruházas ízlésemnek kissé nehézkes), nagy tükrös beépített szekrényekkel, sárgaréz csillárral és nehéz sötétítőfüggönyökkel. A modernitást a praktikus fürdőszoba, az ingyen wifi és a nem túl sok csatornát befogó, de legalább óriási képernyős tévé képviselte. A szobánkban volt egy pici hűtő is, trükkös módon a tölgyszínű íróasztalba építve, így nem rombolta le a nosztalgia-feelinget. Jó, tudom, a '20-as években nem volt nagyképernyős tévé sem, de ettől most eltekinthetünk.

Még a hely honlapján is negatívumként emelik ki a vasúti sínekre néző szobákat - hát én ebből semmi negatívumot nem tapasztaltam, pedig nyitott ablaknál feküdtem le aludni. A környékbeli diszkóknak és szórakozóhelyeknek van némi alapzajuk, de még ez sem zavaró. Sőt, az ottjártunkkor ott lakó sok kisgyerek sem csapott pokoli lármát, pedig ettől az első nap még tartottam kissé, a saját gyermekeimből kiindulva. A szálloda nagy, a szobák falai pedig elég vastagok, mert még a közelben bulizó, billiárdozó és csocsózó haverokra sem ébredtem fel.

A Villa bárja éjfélig üzemel, tehát aki túl kényelmes ahhoz, hogy a síneken átkelve belevesse magát a földvári éjszakai életbe, az eltöltheti az estét a már említett, Balatonra néző nyitott teraszon iszogatva is. Ehhez én túl fáradt voltam, mindkét este úgy zuhantam az ágyba este tizenegy körül, mint a vízbe dobott kő - hogy reggel aztán elsőként ébredjek és mindenki legnagyobb döbbenetére lefussam a szokásos öt kilométeremet a gyönyörű parti sétányon.

Ami biztos: ezt a hétvégét egyszer meg fogom ismételni a családommal is, hiszen megbizonyosodhattam róla, hogy az Anna-Mária Villa nem csak a nevében gyerekbarát.