Gerlitzeni élménybeszámoló

Az én családom azok közé a családok közé tartozik, akik nem nyaralni járnak, hanem telelni. Ausztria síelés terén számtalan lehetőséget kínál, ezért Gerlitzen tökéletes úti célnak bizonyult. Az ausztriai sípályák és ausztriai szállások között keresgélve a 2009-es év választása az osztrák, gerlitzeni sícentrumra esett. És mivel mi családostul utazunk, Ausztria síelés szempontjából különösen kiváló választás volt. Mivel több, más család is velünk utazott (vagy mi utaztunk velük?), béreltünk egy buszt, amely sofőröstől velünk volt végig a kirándulás alatt. Szerencsére a sípályához nem kellett busszal menjünk, mert a felvonó az út másik oldaláról indult, a motelből láthattuk reggelente az előtte kígyózó sort.

Amit az előbb motelnek neveztem, valójában egy diákszálló, amit kimondottan sítáborokra érkező diákok részére építettek. Ez látszott a szobák berendezésén (5-6 emeletes ágy szobánként), az étkezőn, a csoportos síléctartón és azon, hogy a mi csoportunkon kívül más sítáborozó gyerkek is voltak a szállóban.

Viszont pozitívumnak számít, hogy az épület teljes személyzete magyar volt, így könnyebb volt repetát kérni a reggeliből. Nem beszélve a csodálatos kilátásról, és a csodálatos áráról (5-6 éjszaka kb 30.000 Ft./fő). Ez az ár tartalmazta naponta a kontinentális reggelit és a vacsorát. Ebédnek szendvicseket pakoltunk, amit rendszeresen egy elhagyatott faház mellett ettünk meg az egyik sípálya mellett.    

Első nap megvettük a négy napos síbérletet, amelyet azért fotóztam le, mert ha véletlenül elhagytam volna ezt a kis kártyát, akkor a rajta levő kód mentett volna meg attól, hogy új bérletet kelljen vegyek. A kártyán fel van tüntetve a dátum, az ár (122 euro), az „E” betű jelzi, hogy felnőtt jegy (Erwachsene), és hogy hány napra érvényes.    

Reggelente 9-kor indultak a kabinos felvonók, amelyek felvittek a síparadicsomba. A településre visszanézve szédületes látvány tárult a szemünk elé: nemcsak az Ossiacher-tó egésze, de a környező települések és az osztrák Alpok vonulata is. A kabinos felvonóból újabb, székes vitt fel a hegy legtetejébe ahonnan amerre a szem ellátott sípályák kanyarogtak minden irányba.    

Eleinte egy pályatérkép segítségével próbáltuk kiválogatni a legoptimálisabb fekete és piros pályákat, mert itt, bizony több, mint húsz különböző nehézségű és hosszúságú sípálya volt.    

Voltak itt kimondottan gyerekeknek kiépített kis pályák, macikkal és mesefigurákkal, keskeny és széles, enyhe és meredek, simára taposott és kimondottan gyors carvingozásra kialakított pályák. 

Sőt, különböző méretű szöktetők is voltak az egyik pályán, egy másikon pedig egy szerkezet a sebességet mérte. És mi, a gyerekpályákat leszámítva ki is próbáltuk mindegyiket, míg végül a Klösterleabfahrtnak nevezett pálya lett a kedvencünk a hét és fél kilometer hosszúságával. 

Az utolsó napokban szinte már csak ezen a pályán síztünk reggeltől pályazárásig (délután 5 óra). Nap végére ki-kigyűlt az átlag 50-60 lesízett kilometer. Ilyen tempót követve az esti, kilenc órás villanyoltás nem volt meglepő.

Annak ellenére, hogy mi minden egyes pillanatot kihasználva, megállás nélkül síztünk, a család felnőttebb tagjai szinte minden ereszkedés után tartottak egy kis forralt boros pihenőt az éppen aktuális “Hütték”-ben.

Tény, hogy nagyon hangulatosak ezek az építmények a pályák közepén, a sajátos kis stílusukkal, és a jellegzetességnek számító leberkäsevel és apfelstrudellel, viszont az is tény, hogy az itteni árakat nem a hétköznapi, erdélyi ember pénztárcájához szabták (pl. 6 euró egy kakaó).

Mivel egy hatalmas síparadicsom, ezért igencsak népszerű a turisták körében, a pályákon nem csak osztrákokkal és magyarokkal lehet találkozni, hanem más nemzetiségűekkel is.

Egyes pályákon vigyázni kell a síiskolás kisgyerekekre, a „family” pályákon pedig a lassabban síelőkre. Úgy általában pedig, vigyázni kell egymásra, mert itt bizony elég könnyű elvesztődni a tömegben.

Amit csak kevesen tudnak megtapasztalni, és többnyire csak azok, akik az elsők között mennek fel és az utolsók között hagyják el a hegyet, hogy közvetlenül a hótaposógép után a legélvezetesebb a sízés. A sebességmérős pályán is reggelente lehet a legnagyobb rekordokat dönteni.

Gerlitzenhez közel van Karintia egyik legnagyobb és legjelentősebb városa, Villach. Vonattal tíz perc az utazás, a vonatjegy pedig biztosítva van a síbérlet által. Bárki Gerlitzenbe megy, érdemes Villachba is átlátogasson egy délutánra, garantáltan lenyűgözi majd ez a romantikus és déli mediterrán hangulatot sugárzó város.