Toroneos hajókirándulás

Sykia:
 
A Sithonia egyik legszebb és legrégebbi települése, a 14. sz. óta létezik. Kezdetben az egész falu és környéke, a termékeny földekkel együtt athosz-hegyi birtok volt. Később a török időkben szinte az összes felkelésben részt vettek, ami a Chalkidiki félszigeten a törökök ellen irányult. Amikor a felkeléseket elfojtották, a törökök a helyieket elüldözték, házaikat pedig lerombolták. A katasztrófák ellenére Sykiának a mai napig sikerült jól megőriznie hagyományos építészeti jellegét, és lakói megmaradtak zabolátlan, de nagyon vendégszerető embereknek. Megőrizték saját nyelvjárásukat és különleges táncaikat.
A falu északi dombját uralja Szt. Athanasziosz impozáns kőtemploma, amely 1814-ben épült, és amelyet 1856-ban újítottak fel, miután felgyújtották maguk a görögök.

Porto Koufo:

Igazából Porto Koufo akkor kelt nagy hatást, ha az ember Sarti felől érkezik. A látvány egyedülálló: hatalmas sziklák magasodnak egy öböl fölé, amely egy tóra hasonlít, hiszen kijárata a tenger felé épp csak hogy látszik.  Ókori nevén kívül Porto Koufo őrzi régi tulajdonságait is, ma is Görögország egyik legnagyobb és legbiztonságosabb természetes kikötője. Hossza 1600 m, mélysége 8-10 m, szélessége 560 m, bejárata 300 m széles.

Toroni:

Régi neve Likythosz volt, első lakói az i.e. 8. sz.-ban érkeztek ide és telepedtek le. Az ókor nagy történetírójának, Thuküdidésznek az írásaiból tudjuk, hogy Toroni a Chalkidiki félsziget egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Egy ideig az athéni szövetséghez tartozott, majd a spártaiaké lett. I. e. 348-ban a várost elfoglalta a macedon király Filipposz, majd i.e. 168-ban a rómaiak.

Porto Karas:

Két kilométerre található Neos Marmarastól, szállodáival beletartozik Európa legnagyobb szálloda komplexumaiba. Egy görög hajótulajdonos és bortermelő Ioannis Karas építtette, a spanyolországi Marbella mintájára. Ioannis Karas a ’60-as években megvásárolta az itteni hatalmas földeket, amelyek az athosz-hegyi Grigoriou kolostorhoz tartoztak, és elkészült rajtuk az akkori idők legmodernebb szálloda komplexuma.
     
Neos Marmaras:

A kicsi, de nagyon biztonságos öblöt egykor Mpalampáninak hívták, és valószínűleg fontos szerepet töltött be a bizánci időkben, hiszen fallal és tornyokkal vették körül. Később az athosz-hegyi szerzeteseké lett, (1429-ig a Grigoriu kolostorhoz tartozott) akik a környező, gazdag olajfaligeteket művelték. A 20. sz. elején már egy kis halászfalu állt itt, egészen 1922-ig, amikor is a kisázsiai Marmaras város menekültjei letelepedtek benne. Ma Neos Marmaras a szomszédos Porto Carras-szal együtt Görögország jelentős nyaraló centruma.

Teknősbéka sziget: 

Más néven „Kelifosz szigete” kb. 2 mérföldre fekszik Neos Marmarastól. Nevét alakjáról kapta, amely egy teknősbékára hasonlít. Köves, meredek, de tele van lucfenyőkkel és vadon nőtt olajfákkal. A római időkben volt egy kis település itt az észak-keleti oldalán a kikötő felett, mely valószínű, hogy katonai település volt. A sziget keleti oldalának partja tele van sirály odúkkal, régebben idejártak sirálytojásokat gyűjteni, mert csodálatos csemegének számított. Ma a szigeten kígyókat tenyésztenek.

Kassandra:

A Chalkidiki-félsziget első lába a Kassandra. Itt éltek az ókorban a Gigászok, akik majdnem elpusztították a világot, ha nem állítják meg őket az ókori Görögország istenei. Ez volt a „gigantomachia” színtere, és mivel a vidék teljesen megégett az istenek bombázásától, az ókori görögök a félszigetet „Flegrá”-nak, azaz „Égett”-nek hívták. Később Szithonasz király lányáról Pallénénak nevezték el, mai nevét pedig Nagy Sándor hadvezéréről és utódjáról Kassandrosról kapta.

Pefkochori:

Régen Kapszohórának, azaz „Égett Vidék”-nek hívták, hogy nevével is emlékeztessen a kalózok által oly sokszor felgyújtott házaira. Kapszohóra lakói hosszú évtizedekig békésen éltek a fenyőerdők közelében, faszenet termeltek, és a Kassandra illatos mézét gyűjtötték. Aztán a 70-es években a turizmus ide is elért, a falu pedig felvette a tetszetősebb „Fenyves Vidék”, azaz Pefkochóri nevet.